2015. március 2., hétfő

23.rész ~León kétségbe esve :( 1.nap~

                                                                                   León szemszöge ....

Eddig nem is volt olyan rossz napom. Bár tudtam hogy nem lett volna szabad csókolózni Tinivel . Mert megláthatnak . De abban a pillanatban csak ő számított .
-De ez  nem helyes !
-Tudom , Tini !!
-Akkor ? Mi lesz ?
-Passz ..
-De én nem akarlak elveszíteni ! De ez már sajnos megtörtént .
-Kár érte ...
-De mit számít az . Holnap vissza utazunk Thomas-sal apához szóval ...
-És hol vagytok most ?
-Argentínában .
-Tényleg ?
-Igen és találkoztunk apuddal ... és mesélte mennyire boldog vagy Emmával sattöbbi !
-Értem ... Vagy is nem ! De mi nem telefonáltunk nekik hogy járunk !
-Nemtom honnan tudják .
Én ezek után komolyan nem bírtam . És ... és ... és ... és ... most nagyon szorosan húztam  magamhoz és megcsókoltam . Hihetetlen volt hogy ő is vissza csókol . És egyben  nagyon jó érzés is . Mert szeretem . De nagy a távolság köztem és közte .. Tehát ezekkel a csókokkal próbálom őt újra elengedni ...

                                                                       Tini szemszöge ...
Nem . Ez nem lehet igaz !! Leó még ezek után is szeret ! És mióta újra találkoztunk ez a második eset hogy megcsókol . Én egy percig sem ellenkeztem ,mert tetszik nekem de nagyon. Inkább én is tettem azt amit jónak láttam .        
-Leó ezt miért kaptam _?
-Azt nem lehet kifejezni .
-Átkísérsz a házunkhoz ?
-Persze ..
Miután oda értünk  a házunkhoz ....
-Drágám ! -.Szólított meg úgy mint régen .
-igen kicsim ?
-Szeretlek . De nagy a távolság köztünk és nem lehetünk együtt !
-Én is téged . És sajnos ez így van  :( :'(
-Köszi Leó az ölelést .
-Nincs mit .  És nekem is ! Végre megint a karjaimban tarthatlak ! Ha csak egy kis időre de akkor is !
Ekkor én lépetem oda hozzá és szenvedélyesen csókolni  kezdtem .
Majd leültünk a kanapéra és én hozzá bújtam ő pedig átkarolt .
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése