Egy tavaszias nap volt Buenos Airesben . Ott is a leghíresebb iskolában ami nem más mint a stúdió , On Beat !! Violetta és León a nagy teremben beszélget . És Tini egy szép mondattal áll elő .
-Gyönyörű mosolyoddal egész nap , elennék , De te csak eggyel ajándékoztál meg ma.
-Tini , ezt a mondat mese szép volt .
-Komolyan ?
-Igen ! Szinte szavalva használtad a szavakat !
-Észre sem vettem !
-Pedig ez így igaz ! Ezek a szavak olyanok voltak mint ha egy költőt hallottam volna .
Ezt Diego végig hallotta . És csak -csak azt várta hogy León végre elmenjen onnan . Mert már régen tartotta a karjaiban Violettát .
-Cica nekem most mennem kell a pályára !
-Rendben ,menj csak szia !
-Szia .
Mikor elment Diego minden alkalmat ki használva oda ment Tinihez és magához ölelte .
Diegonak e öleléskor olyat érzet amit még eddig soha . Violetta könnyezve bánkódva és teleérzelemmel ölelte .
-Tinimi a baj ? León csinált valamit ?
-Nem , ő semmit !
-Akkor én ?
-Nem te sem !
-Akkor ?
-Szeretlek téged !
-Mit mondtál ?
-Igen azt hogy szeretlek !
-De te nem León-nal vagy ?
-De...de . Én már nem annyira szeretem én téged szeretlek !
-Én is téged !
-Nem akarom ,hogy bánkódásod legyen ! Óvni és védeni akarlak téged szépségem !
-Nagyon szeretlek ! És nem akarlak elveszíteni !
-Én is téged és nem fogsz soha de soha !


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése